Az egyik teljes motorvonati szerelvény

1950-ben, a vasútvonal befejező szakaszának átadására a budapesti Ganz gyár két motorvonati szerelvényt gyártott az Úttörővasút részére. A motorvonati szerelvények egy-egy motorkocsiból és két-két zárt személykocsiból álltak.

A motorkocsik mellékkocsijaként érkező összesen négy darab személykocsi máig a Gyermekvasút állományában van, és zárt személykocsiként részt vesz a mindennapi forgalomban.

A motorkocsik kezdetben Camot 285,502 és Camot 285,503 pályaszámmal, 1957-től Bamot 841 és Bamot 842 pályaszámmal közlekedtek.

A motorkocsikat kifejezetten az Úttörővasúton való közlekedésre tervezték. A téli időszakban a motorkocsik önállóan vagy egy kocsival, a nyári időszakban két kocsival is nehézségek nélkül közlekedtek a vonal teljes hosszában.

A motorkocsik és mellékkocsijaik tervezésekor az akkor korszerű, középperonos elrendezésből indultak ki. Számos más keskenynyomközű vasúti személykocsi, elővárosi és közúti villamosvasúti motor- és pótkocsi épült ilyen elrendezéssel a XX. század közepén.

Kilátókocsit továbbító motorkocsi

A Ganz gyár már több évtizedes tapasztalattal rendelkezett keskenynyomközű, nehezen járható hegyi pályán közlekedő vasúti járművek tervezésében és gyártásában: korábban a Lillafüredi Állami Erdei Vasút részére teljes motorvonati szerelvényeket, a hegyközi kisvasútra motorkocsikat szállítottak.

A motorkocsik tervezésekor az 1941-ben Bulgáriába szállított motorvonatok terveit, valamint a Lillafüredi Állami Erdei Vasút részére korábban gyártott, időközben az Úttörővasútra átirányított két motorkocsi és pótkocsijaik üzemeltetése során nyert tapasztalatokból indultak ki. A Ganz motorkocsik és személykocsik ennek megfelelően tágasabb utastérrel, hosszabb kocsiszekrénnyel készültek. A motorkocsik teljesítménye jelentősen felülmúlta a Lillafüredi Állami Erdei Vasút megrendelésére készített motorkocsik teljesítményét.

A motorvonatot félig önműködő középütközővel (Ganz-féle csuklós, merev fejes, félig önműködő kapcsolókészülékkel) látták el. Ezt a kapcsolókészüléket az 1930-as években fejlesztették ki keskenynyomközű vasutakon közlekedő, ritkán megbontott motorvonati szerelvények csatolására. A kapcsolókészüléket a Gyermekvasúton azóta is általánosan használják a személykocsikon és a vontatójárműveken.

Motorkocsi Úttörőváros állomáson

A szerelvényeket nem csak az általánosan használt önműködő légfékkel, hanem átmenő légfékkel is felszerelték. Az önműködő légfékberendezések akkoriban használt változatai nem voltak alkalmasak a szerelvények folyamatos fékezésére, amire a Gyermekvasút meredeken lejtő pályáján szükség van. Az önműködő légfékberendezések fejlődése, és a folyamatos használat során is kimeríthetetlen változatainak megjelenése ellenére az átmenő légféket a Gyermekvasút vontatott járművein (személykocsikon és teherkocsikon egyaránt) mindmáig üzemszerűen használják.

A motorkocsik utasterét a dízelmotor hűtővízével, a pótkocsik utasterét eredetileg fa- és széntüzelésű kályhákkal fűtötték. A kályhákat először a peronról az utastérbe nyíló ajtók mellett, később a személykocsik két végén helyezték el.

Eredetileg minden motorkocsiban 36, a pótkocsikban 56 harmadosztályú ülőhely volt. Az állóhelyek figyelembevételével az egy motor- és két pótkocsiból álló szerelvény befogadóképessége 300 fő volt. A harmadosztály megszüntetésével a járműveket másodosztályúnak sorolták át.

A járművek engedélyezett legnagyobb sebessége az átadáskor 60 km/h volt, az Úttörővasút vonalán azonban legfeljebb 20 km/h-val közlekedhettek. A pótkocsikat 1950 augusztus 20-án, a Camot 285,502 psz. motorkocsit 1950. szeptember 4-én, a Camot 285,503 psz. motorkocsit 1950. október 28-án adták át.

Bamot 801 psz. motorkocsi Ságvári-liget állomáson

1951-ben a Dunakeszi Vagongyár és a MÁV Északi Járműjavító Üzem egy harmadik, az első kettőhöz nagyon hasonló motorkocsit szállított az Úttörővasút megrendelésére. A motorkocsi jellegzetessége a tetőn elhelyezett hűtőelemek voltak. A motorkocsi pályaszáma a forgalomba állításkor Camot 801, 1957-től Bamot 801 volt. Engedélyezett legnagyobb sebessége 35 km/h volt.

A harmadik motorkocsival pótkocsik nem érkeztek. Ez a motorkocsi vonóerejét tekintve elmaradt az első kettőtől. A motorkocsik mellékkocsijainak vontatására – a vonal sajátos lejtésviszonyai miatt – nem volt alkalmas. Kisebb forgalmú napokon önállóan, nagyobb forgalmú napokon kis kilátókocsikat továbbítva közlekedett.

Az 1950-es és '60-as években a különösen nagy forgalmú vasárnapokon a Bamot 801 pályaszámú motorkocsi betétjáratként közlekedett Széchenyi-hegy és Ságvári-liget állomások között.

A Gyermekvasút hűvösvölgyi vontatási telepének megtervezésekor a fűtőház méreteit úgy határozták meg, hogy annak egy-egy vágányán a motorvonati szerelvények teljes hosszukban elférjenek.

A Ganz motorkocsikkal szállított négy mellékkocsi (zárt személykocsi) mintájára 1963-ban nyolc darab kilátókocsit, 1964-ben négy darab zárt személykocsit szállított a Győri Vagon- és Gépgyár az Úttörővasútra. Máig ezek a járművek alkotják a Gyermekvasút személykocsi állományának jelentős részét.

Motorkocsi Úttörőváros állomáson

A Ganz motorkocsikat 1973-ig tartották az Úttörővasút állományában. Az Mk45 sorozatú dízel-hidraulikus mozdonyok forgalomba állításával az összes, korábban használt vontatójárművet selejtezték. A Ganz motorkocsik közül egyet sem őriztek meg múzeumi vagy kiállítási céllal, emléküket már csak fényképek – és az azóta is közlekedő mellékkocsik – őrzik.