AZ ÚTTÖRŐVASÚT ELSŐ
MOTORVONATI SZERELVÉNYE

Az Úttörővasút első motorvonati szerelvénye a Camot 001 pályaszámú sínbusz és Cax 501, Cax 502 pályaszámú mellékkocsijai voltak. Ez a szerelvény alkotta az Úttörővasúton elsőként közlekedő vonat szerelvényét az 1948. augusztus 1-i megnyitó ünnepségen.

A motorvonati szerelvényt a Magyar Államvasutak megrendelésére Nagy Géza Újpesti Karosszériagyárában készítették. A szerelvényt valószínűleg más keskenynyomközű vasutak részére szállított motorvonati szerelvények prototípusaként gyártották, és a Nyíregyházi Keskenynyomközű Városi Vasúton állították volna forgalomba.

Erre utal, hogy tervezésüknél a nagyobb sebességű sínbuszok építésénél nyert tapasztalatokból indultak ki. A kocsikat alacsony kocsiszekrénnyel és alacsony padlómagassággal szerkesztették. Addig szokatlan megoldást választva a kocsiszekrényeket teljes egészében hegesztett kivitelben gyártották. A motorkocsi és mellékkocsijai 80 km/h sebességgel való közlekedésre voltak alkalmasak. Megengedett legnagyobb sebességük 30 km/h lett az Úttörővasútra kerüléskor.

A motorkocsit és a mellékkocsikat a Fogaskerekű Vasúton szállították a Széchenyi-hegyi motorszínbe az Úttörővasút első szakaszának megnyitását megelőzően.

A motorkocsi és mellékkocsijainak szolid méretei, szögletes élektől mentes formája pontosan illettek az Úttörővasút hangulatához. A járművek színezését is az úttörők vörös színű nyakkendőjéhez igazítva választották meg. Színéről a gyerekek „Kis Piros”-nak, majd „Kis Piri”-nek nevezték a szerelvényt. Ezt a színtervet – a járművek oldalfala piros, az ablakok vonalában fehér – a Gyermekvasúton több-kevesebb módosítással a mai napig általánosan használják.

A motorkocsiban a vonóerőt egy Láng dízelmotor biztosította. Járművenként 28 ülőhely és 26 állóhely állt rendelkezésre. A járművek csatolására a keskenynyomközű vasutakon elterjedt középütközős, lánctagos, nem önműködő kapcsolókészüléket alkalmazták.

A motorkocsi gyors elhasználódása miatt az 1950-es évek második felében már csak pótkocsik nélkül, alkalmanként közlekedtették. A mellékkocsikat más vontatójárművekkel továbbítva használták. A vontatási feladatok nagyobb részét az 1950-ben forgalomba állított Ganz motorkocsikkal látták el.

A motorkocsi 1957-től Bamot 802 pályaszámmal közlekedett. A szerelvény 1962-ig – az Mk49 sorozatú dízelmozdonyok forgalomba állításáig – volt az Úttörővasút állományában.

1963-ban a motorkocsit új motorral látták el. Ezt követően a dunaújvárosi tanács kezelésében álló úttörővasúton közlekedtették 1976-ig, a vasút megszüntetéséig. A forgalomból kivont, leromlott műszaki állapotban lévő jármű átvételére sem a MÁV Nosztalgia Bizottság, sem a Közlekedési Múzeum nem mutatott hajlandóságot.

A pótkocsikat az Úttörővasútról a MÁV Balatonfenyvesi Gazdasági Vasútra szállították, és ott közlekedtették.

1988-ban, az Úttörővasút fennállásának negyvenéves évfordulója alkalmából felmerült a még mindig emlékezetes első motorvonati szerelvény felújítása és újbóli forgalomba állítása. A járművek azonban már nem voltak fellelhetők – a motorkocsit egy évvel korábban bontották el.

A nosztalgia üzem csak 1991-ben indult meg, amikor a MÁV a Gyermekvasút részére járműcsere révén megszerezte a megnyitás után szintén itt közlekedő egyik lillafüredi eredetű motorkocsit és még megmaradt mellékkocsijait.

[Az Úttörővasút Ganz motorkocsijai]
[Gyermekvasút története]
[Mk49 sorozatú dízel-hidraulikus mozdonyok]
[Motorszín Széchenyi-hegy állomáson]
[Nosztalgia motorvonati szerelvény]

[Lap tetejére]