A Gyermekvasút nosztalgiavonati szerelvénye eredetileg a Lillafüredi Állami Erdei Vasút tulajdonában állt. A járművek egy része a MÁV Széchenyi–hegyi Úttörővasút megnyitását követően néhány évig az Úttörővasúton közlekedett. Az Úttörővasút számára gyártott GANZ motorvonatok, illetve az Mk49 sorozatú mozdonyok forgalomba állításával a járművek visszakerültek eredeti szolgálati helyükre.

Az egyik motorkocsi, három pótkocsi és a szalonkocsi 1991-ben, a postakocsi 1998-ban állt forgalomba a Gyermekvasúton. A nosztalgiavonati szerelvény nyáron vasárnaponként és jeles alkalmakkor menetrend szerinti gyorsvonatként, esetenként mentesítő vonatként, illetve különvonatként közlekedik.

Járművek eredete

A Szinvavölgyi Erdei Vasút (ma: Lillafüredi Állami Erdei Vasút) megrendelésére készült két benzinmotoros motorkocsit, egy 1. osztályú személykocsit és egy poggyászteres szalonkocsit a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. gyártotta. A két 2. osztályú személykocsit és egy poggyászteres 2. osztályú pótkocsit az Orenstein & Koppel Magyar Rt. Keskenyvágányú Vasutak Gyára szállította. A járművek 1928-1929-ben álltak forgalomba.

A járművek a kor műszaki színvonalán a legmodernebbnek számítottak. A szállítók későbbi ajánlataikhoz hosszú ideig ezeket a járműveket vették alapul. A motorkocsik végsebessége 30 km/h volt.

A Lillafüredi Állami Erdei Vasúton 1928–1948

A LÁEV személyforgalmának döntő többségét e két motorkocsiból és a pótkocsikból álló szerelvények bonyolították le 1928 és 1948 között. A vonatok menetrend szerint Miskolc, Szent Anna templom – Lillafüred Palota Szálló, Lillafüred–Palota Szálló – Kerekhegy, illetve Lillafüred–Palota Szálló – Garadna útvonalon közlekedtek.

Az 1930-as években Lillafüred igen kedvelt kiránduló- és üdülőhellyé vált. A kisvasúton, a szalonkocsi igénybevételével utaztak a lillafüredi Palota szálló magas rangú vendégei is.

A vasút motorüzeme Diósgyőr–Majláth vontatási telepén volt. A pótkocsik karbantartását is ebben az üzemegységben végezték. A motorkocsik üzemeltetési költségei kb. harmadával alacsonyabbak voltak a gőzmozdonyokénál. A gazdasági nehézségek ellenére is igen körültekintően bántak a járművekkel. Kisebb technikai változtatások mellett az egyik motorkocsi motorját 1939-ben az akkor szabványos – és gazdaságosabban üzemeltethető – Ganz–Jendrassik dízelmotorjára cserélték. A másik motorkocsi remotorizációjára 1948-ban került sor.

Kölcsönadott járművek a budapesti Úttörővasúton

A MÁV Széchenyi-hegyi Úttörővasút megnyitása előtt néhány nappal az egyik motorkocsit (Camot-2) és az egyik mellékkocsit (Cak-12) nagyvasúton és a Fogaskerekű Vasúton szállították a Széchenyi-hegyi motorszínbe. A motorkocsi közvetlenül a Budapestre szállítás előtt kapott új dízelmotort.

1949-ben a másik motorkocsi (Camot-1) és egy újabb pótkocsi (Cax-11) is az Úttörővasútra került. Megérkezésük után a járművek eredeti lila színük helyett vörös színű festést kaptak a Széchenyi-hegyi motorszínben.

A Ganz Vagon- és Gépgyár Nemzeti Vállalat, valamint a MÁV Északi és Dunakeszi Járműjavítók által az Úttörővasút részére gyártott, nagy befogadóképességű és nagyobb teljesítményű motorkocsik és ezek pótkocsijainak forgalomba állítása után rövidesen, 1951-ben a Camot-2 motorkocsi, a Cak-11 és Cak-12 pótkocsik visszakerültek a Lillafüredi Állami Erdei Vasúthoz.

A folyamatosan növekvő utasforgalomhoz az Úttörővasúton maradó Camot-1 motorkocsi teljesítménye kevésnek bizonyult, mivel legfeljebb két kisebb pótkocsit továbbíthatott. Ezért elsősorban a kisebb forgalmú időszakokban, valamint nyáron vasárnaponként a Széchenyi-hegy és Ságvári-liget állomások közötti betétjáratként közlekedett. A motorkocsi főjavítást, külső fényezést és az utastér felújítását követően 1963-ban került vissza Miskolcra.

Ismét Miskolcon

Az 1940-es években a Lillafüredi Állami Erdei Vasúton is többszörösére nőtt a személy- és áruforgalom. A személyszállító vonatokat részben az Úttörővasútról visszatérő motorkocsival, részben gőzmozdonyokkal továbbították. A vontatójármű állományt dízelmozdonyokkal, a kocsiparkot nyári kocsikkal tovább bővítették az 1950-es és 1960-as években.

A motorkocsik és pótkocsijaik új, egységes színezést kaptak: az ablakok vonalában fehér, alul zöld színűek lettek.

A járművek kezdeti jó műszaki állapota ellenére rendszeresen végeztek rajtuk kisebb felújításokat, korszerűsítéseket.

Az 1970-es évekre azonban a motorkocsik folyamatos üzemben tartása igen költségessé és nehézkessé vált. A régi típusú alkatrészek pótlása okozta a legtöbb problémát. A korszerűnek nevezhető dízelmozdonyok közlekedtetése mellett azonban még mindig szükség volt a motorvonati szerelvényre. Elsősorban a nyári hónapokban továbbítottak menetrendszerinti személyvonatokat Miskolcról Lillafüredre.

Az időközben többször átszámozott 02-601 pályaszámú motorkocsi 1977-ben közlekedett utoljára. 1980-ban elbontották.

A 02-602 pályaszámú motorkocsi az 1970-es évek elején új, Rába–MAN típusú dízelmotort kapott. Utolsó alkalommal 1982. április 24-én közlekedett a LÁEV vonalán. Elbontását megakadályozandó a Közlekedési Múzeum védelem alá helyezte. Felújítására vagy kiállítására azonban nem intézkedtek.

Az öt mellékkocsi továbbra is közlekedett a LÁEV-nél. Az egy vagy két kocsiból álló szerelvényeket Mk48 sorozatú dízelmozdonnyal továbbították. Elsősorban télen közlekedtek, mivel a kisvasút rendelkezett speciális építésű, nyári kilátókocsikkal.

Nosztalgiavonati szerelvény a budapesti Gyermekvasúton

Az Úttörővasút vezetősége 1988 tavaszán nosztalgiavonati szerelvény üzembe állításával kívánta megünnepelni a vonal első szakasza megnyitásának negyvenedik évfordulóját.

1987-ben először az Úttörővasút legelső motorkocsija, az úgynevezett „Kis Piri” felújításának lehetőségét vizsgálták meg. A motorkocsi az időközben megszüntetett Dunaújvárosi Úttörővasút állományába tartozott. Rossz műszaki állapota miatt újbóli forgalomba állítása nem volt lehetséges. A tulajdonos Dunaújvárosi Városi Tanács még ugyanabban az évben elbonttatta.

Ezután a Hűvösvölgy állomáson 1973 és 2004 között kiállított 490,039 pályaszámú gőzmozdony felújítása és ismételt forgalomba állítása került szóba. Egyrészt a felújítás várhatóan magas költségekkel járt volna, másrészt gőzvontatásra az Úttörővasút nem volt felkészülve – annak ellenére, hogy néhány hónapig közlekedtek a 490 sorozatú gőzmozdonyok a vonalon. Ezek figyelembevételével elvetették a hűvösvölgyi gőzmozdony forgalomba állításának tervét.

Majd a megmaradt lillafüredi motorkocsi és egy mellékkocsi ismételt Budapestre szállítása vetődött fel. A járművek átadásától a Lillafüredi Állami Erdei Vasút eleinte elzárkózott, mivel maga is tervezte a motorkocsi felújítását és újbóli közlekedtetését. A negyvenéves évfordulón tehát nem kezdődhetett meg a nosztalgiaüzem.

1989-ben a MÁV ismét felvetette a lillafüredi szerelvény átvételét. A Lillafüredi Állami Erdei Vasút négy darab Bax sorozatú – az Úttörővasúton „debreceni”-nek nevezett – szemléykocsiért cserébe felajánlotta a megmaradt motorkocsi és öt pótkocsi átadását. A járművek a szombathelyi és dunakeszi járműjavítóban kapott felújítás után kerültek a hűvösvölgyi vontatási telepre. A motorkocsiba egy újabb, szintén Rába–MAN típusú dízelmotort építettek. A motor- és mellékkocsik egységes, lila-sárga-fehér színezést kaptak.

A motorkocsi és négy pótkocsi próbafutására 1991 augusztusában került sor a Gyermekvasúton.

A nosztalgiavonati szerelvényt 1991. október 19-én mutatták be a nagyközönségnek a Gyermekvasúton egy Széchenyi-hegy – Hűvösvölgy különvonatozás keretében.

Lila színéről hamarosan „Barbie”-nak nevezték el a nosztalgiavonati szerelvényt a gyermekvasutasok.

Az eredetileg poggyászteres 2. osztályú kocsit 1989-ben felújításra a debreceni járműjavítóba szállították. Újjáépítése évekig húzódott. Csak 1998-ban kapott nagyjavítást Budapesten, az Északi Járműjavítóban. A Gyermekvasút első szakasza megnyitásának ötvenedik évfordulóján, 1998-ban állt forgalomba. Színezése eltért a motorkocsi és a többi mellékkocsi színezésétől: az ablakok vonalában fehér, lejjebb zöld-sárga színezést kapott. Ezzel egy időben postakocsivá minősítették át. Elsőként a nosztalgia szerelvény egy másik pótkocsijával, a bugaci kispöfögő által vontatott szerelvényben közlekedett Széchenyi-hegy és Virágvölgy állomások között.

A korábban lila-sárga-fehér színezésű motor- és mellékkocsikat 1999-ben – a MÁV arculatához igazodva – kék-sárga színűre festették át, megtartva a fehér színt az ablakok vonalában.

Utazás a nosztalgiavonati szerelvénnyel

A nosztalgiavonati szerelvény menetrendszerinti forgalomban a nyáron vasárnaponként gyorsvontként, valamint a Gyermekvasút egyes rendezvényei alkalmából közlekedik. A nosztalgia motorvonat a díjszabásban megállapított menetjegyhez váltott nosztalgiavonati pótjeggyel vehető igénybe.

Rendszerint a nosztalgia motorvonati szerelvény mellékkocsijaiból kerül összeállításra a gőzvontatású nosztalgiavonat szerelvénye.

A nosztalgia motorvonati szerelvény és a hozzá tartozó kis szalonkocsi különvonatként megrendelhető. A kis szalonkocsi menetrend szerinti személyvonatokkal is továbbítható.